Kőrizs Kata olyan családból jön, ahol a demokratikus és folyamatosan tevékeny létezés, a segítségnyújtás, a törődés másokkal, a függetlenség, a véleménynyilvánítás szabadsága, a problémák megoldása, a szorgalom, az igény a fejlődésre és az élet szeretete alapvető értékek. Az iskolában mindig kérdés volt, hogy a humán vagy a reál területekre koncentráljon, mivel mind a kettő jól ment. Az viszont sosem volt kérdés, hogy az emberekkel kapcsolódás és a hivatástudat számára két fontos dolog, bármit is választ. Bár nem szereti bevallani, erős benne a megfelelési vágy, maximalista és mindent 200%-on szeretne csinálni. Mostanra már megtanulta, hogyan lassítson és legyen engedékenyebb saját magával szemben.
Mivel foglalkozol?
Most még főállású édesanya vagyok és emellett újságíró, eredetileg közgazdász és angol szakfordító, de utóbbiakat mind folyamatosan hasznosítom a mostani munkámban is.
Honnan indultál, hogy ide érkezz? Milyen karrier utat jártál be eddig?
Gimnazista koromban orvosi pályára, majd pszichológiára készültem, de a kamaszkori lelki zűrzavar és az a nagy nyomás, ami egy versenyistállóban tanulással járt, az utolsó pillanatban menekülésre késztetett. Nem jutott eszembe hirtelenjében jobb ötlet a közgazdász szaknál. Ezt néha bánom, de a közgazdász képzés nagyon jó arra, hogy jobban értsem, hogyan működik a világ, mi és kik mozgatják a szálakat, ami az újságíráshoz különösen jól jön. Huszonegy éves koromtól dolgoztam cégeknél gyakornokkét, hogy könnyen tudjak a diploma után elhelyezkedni, és külföldön is belekóstoltam mind a tanulás, mind a munka világába. A diploma után hat éven át kontrollerként, pénzügyi tervezéssel és a költségek nyomon követésével foglalkoztam, de hiányzott az alkotás, a stratégiai szint, és azt is éreztem, hogy a képességeimnek, készségeimnek csak egy töredékét tudom használni, vagyis elvesztegetem az időmet.
Mi indított el ezen a pályán? Mi okozta a változást? Visszautat látsz?
Már kisbabát vártam, amikor szembejött egy hirdetés egy újságíró képzésről, és ahogy elindultam az úton, folyamatosan érkeztek a megerősítések, hogy jól megy és ebben a tevékenységben jobban tudok önmagam lenni. Maga az írás és a szövegek viszont már régen az életem részei voltak, nagyjából nyolcévesen írtam meg az első mesémet, néha írok verseket, és egy ideig fordítottam is. Nem égettem fel magam mögött a vállalati vonalat, mert az újságírás jövedelmezőségében bizonytalan vagyok, és így van esélye, hogy egy darabig még visszatérek hozzá, viszont inkább kommunikációs területen.
Mi motivál? Hogyan találsz témát? Milyen téma érdekel?
Azt gondolom, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy minél több hiteles információhoz jussanak, és ezáltal meghozhassák a saját, valódi döntéseiket. Hogy tudjanak róla, ha lehet nekik jobb. De nem csak ebben hiszek, hanem az együttműködésben és a közösség erejében is. És ehhez szükség van arra, hogy többet tudjunk egymásról és hogy jobban értsük egymást. Ebben minden apró lépés számít. Ha csak egy ember elgondolkodik valamin abban a témában, amiről írok, ha csak egy embernek segít, akkor már megéri dolgozni vele. Ezen kívül azt is nagyon fontosnak tartom, hogy újságíróként hangot adjunk azoknak, akiknek e nélkül nincs, mégis fontos mondanivalójuk van. Jelenleg a fő témám a születés, a szülés és a szülészeti rendszerek működése, de nagyon sok dolog érdekel, ezért pihenésként más témákkal is foglalkozom időnként. A pszichológia, az egészséges életmód, valamint a szociális, a jogi, a gazdasági és a kulturális témák is mind-mind vonzanak, azt viszont már megtanultam, hogy hiába érdekel minden, középtávon érdemes specializálódni egy-egy területre, mert akkor eredményesebb a munka, és akkor több a sikerélmény. A témákhoz folyamatosan érkeznek impulzusok a saját életemből, a külvilágból és élményekből (színház, filmek, koncertek, kiállítások, előadás, társasági események, kirándulások, utazás, beszélgetések), vagyis az is a munkámhoz tartozik, hogy minél többet lássak és halljak. A szülészeti rendszer témájában pedig nagyon fontos a folyamatos kapcsolattartás a rendszer minden lehetséges szereplőjével.
Mennyi idő feldolgozni egy témát?
Vannak könnyű témák, amik vagy a természetüknél fogva, vagy azért, mert nekem nagyon testhezállók, csak pár órát vesznek igénybe. Egy komolyabb cikk megszólalókkal, háttéranyagok feldolgozásával gyakran 20 óra körül is lehet. És vannak olyanok is, amikhez hónapok alatt apránként gyűlnek információk, esetleg félre is kell tenni, mert elakad valahol, vagy csak szükségem van rá, hogy leülepedjen és jobban átlássam.
Milyen módszerrel készülsz fel egy interjúra?
Megpróbálok minél többet megtudni előre arról, akivel beszélgetni fogok, hiszen minden személyiség máshogy tud feloldódni, jól megnyílni, és egy sikeres interjú egyben varázslat is, hogy értékes és érdekes mondatok szülessenek. Az interjú témájáról is sokat olvasok előre, és bár vannak olyan beszélgetések is, amelyek nem ilyenek, de a legtöbbször a kérdéseimet is megtervezem, priorizálom, amelyeket aztán a beszélgetés alatt gyakran nagyon gyorsan és rugalmasan kell átalakítani.
Hogyan készül el egy cikk?
Ez attól függ, hogy milyen műfajban írok: más egy szöveg a saját életemről, gondolataimról, más egy portré (mondjuk egy színészről), egy riport, egy interjú, egy összeállítás vagy akár egy kritika.
A cikkjeimben gyakran van legalább egy megszólaló, vagyis egy beszélgetés, ami az írás alapját képezi, és ilyenkor először feldolgozom a rögzített hanganyagot, legtöbbször az egész nyers szöveget leírom. Egy riport vagy egy nagyobb összeállítás esetében viszont nagyon sok dolgot kell körüljárni: háttérbeszélgetéseket készíteni, jogszabályokat olvasgatni, nemzetközi példákat keresni, kutatásokat böngészni, az adott témában jártas szervezetektől információt kérni. Jól körül kell határolni, mi az, amit feldolgozom egy cikkben, és mi az, amit a végén nem. Mindig van egy vázlatom, meg kell keresni a legérdekesebb mondatokat is, és nagyon fontos egy jó „dramaturgiát” adni a szövegnek, egy olyan ívet, ami felkelti az olvasó érdeklődését és ami aztán magával is ragadja. Ehhez néha aludni kell rá egyet-kettőt, félretenni a szöveget és olyan is van, hogy elölről kell kezdeni az egészet. Máskor pedig jön egy impulzus, ami pillanatok alatt végigvisz a szövegalkotáson.
Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a családdal?
Még kicsik a gyerekeim, és az ő ritmusuk, igényeik még folyamatosan változik, ezért ehhez én is folyamatosan igazodom. Ettől függ, hogy mennyi cikket vállalok, és ehhez képest próbáljuk az időnket beosztani a férjemmel, de a nagyszülők is segítenek.
A munkádnak melyik része adja a legnagyobb kihívást számodra, illetve e legnagyobb nehézséget?
Az újságírásban szerintem a legnagyobb kihívás ugyanaz, mint a színházban, a filmek világában, vagy a zenében. Átjuttatni a minőséget a közönség szűrőjén, fontos és komoly témákat úgy hitelesen tálalni, hogy megüsse az olvasó ingerküszöbét egy olyan világban, ahol minden pillanatban „olcsó” dolgokkal bombázzák. Ez a cikkek hosszúságában is visszaköszön, hiába lenne minden sor fontos, tíz oldalt nem adhatok le, mert ennyit ma már nem olvasnak el az emberek. Vagyis nagyon-nagyon sok mindent el kell tudni engedni órák, napok, hetek munkájából, ami aztán nem lesz benne egy leadott anyagban.
Mikor vagy elégedett egy megírt cikkel?
Egyrészről akkor, amikor sikerül belőni a stílust, frappánsnak lenni, érdekesnek maradni. Másrészről nagyon jó érzés visszaigazolásokat kapni: van, hogy egy olvasónak segít egy cikk valamit feldolgozni vagy valamire megoldást találni, van, hogy magának az interjúalanynak, van, hogy sikerül vele elgondolkodtatni vagy épp megmozgatni vele az embereket, és nagyon jó érzés, amikor pozitív szakmai visszajelzéseket kapok, akár újságírói, akár a témához kapcsolódó szakma területén. Vagyis: ha egy cikk hat.
Az újságíráson kívül mi foglalkoztat még? Van esetleg olyan téma, amivel szeretnél komolyabban is foglalkozni?
Átmenetileg a gyerekek miatt nem, de a férjem egyesületében korcsolyázni tanítok gyerekeket és felnőtteket, ezzel még biztosan fogok időt tölteni. A tanítás iskolában, a pszichológia, a gyógypedagógia és az egészségügy szintén vonzanak, ezek inkább hosszú távon. Rövid távon pedig érdekel a civil szféra is, szeretnék többet segíteni abban, hogy jobban működjön a szülészeti rendszerünk. Az írás világában pedig nagyon érdekel a forgatókönyv írás is.
Hogyan képezeled el magadat 10 év távlatában?
Nagyon sokat változom mindig, én is, a világ is, szóval nem tudom, de azt megfogadtam magamnak, hogy amit csinálni fogok, az biztosan én leszek, és az is biztos, hogy szívvel-lélekkel teszem majd. Másnak, másképpen nincs értelme, mert nagyon rövid az élet.
Comments